Te belefáradtál ebbe a másfél évbe, hogy be voltál zárva a négy fal közé, hogy milliónyi tiltáshoz kellett alkalmazkodnod? Lavírozva az ezredik online meeting és gyermeked otthoni órái között? Egy […]
Tovább
Itt tavasz, ami egy kicsit elfeledteti velünk, hogy majd egy éve négy fal közé vagyunk zárva a vírus miatt. Mindenki másként élte meg ezt az időszakot és más megküzdési stratégiákat […]
Tovább
Rohanó világunkban rengeteg mindenre kell figyelmet fordítanunk, mindeközben csak egy dolog szorulhat legtöbbszőr háttérbe, saját magunkra való odafigyelés. Pedig az önreflexiónak igen fontos szerepe kell, hogy legyen az életünkben. Az […]
Tovább
Számorma a legnagyobb öröm az alkotás, a sokak által szürkének nevezett hétköznapokban. Ezek olyan örömteli pillanatok, amikor megszűnik körülöttem a világ, szárnyalok, minden lecsendesedik bennem, elmélyülök abban, amit éppen alkotok. […]
Tovább
Sokszor említettem már, hogy az alkotásaink mesélnek rólunk, az önbizalmunkról is. Figyeljük meg, hogy miként értékeljük a saját alkotásunkat, milyen belső hangok szólalnak meg bennünk, például egy fehér papír láttán, […]
Tovább
Napjainkra a játékosság szinte szitokszónak számít. Mi felnőttek minden reggel fölvesszük a „fontos vagyok” álarcót és igyekszünk életünk minden területén “igazi”, komoly és komolyan vehető felnőttnek tűnni, elnyomva a gyermeki […]
Tovább
A legkedvesebb filmemben – „Hétköznapi mennyország” a címe – van egy jelenet, amit nagyon szeretek. A híres karmester visszatért a gyermekkora színterére, majd ott átveszi a falú kórusának vezetését. A […]
Tovább
„A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz” hangzik el az ismert mondat, amikor a Kisherceg megszelíditi a rókát. Valóban a beszéd sokszor félreértések forrása, […]
Tovább
„Táncolj úgy, mintha senki nem látna. Énekelj úgy, mintha senki nem hallaná. Szeress úgy mintha még sosem csalódtál volna és élj úgy mintha a menny a földön volna.” Mark Twain […]
TovábbKorábban nem voltam jóban az idővel. Sokszor túl gyorsnak, vagy éppen túl lassúnak tűnt, túl távolinak, vagy túl közelinek, mindig késett, amire vágytam, vagy én késtem le, ami várt. Mostanra […]
Tovább