Csend mint jó barát

Neked jó barátod a csend? Most ebben a karácsonyi időszakban, talán legnagyobb ajándék önmagunk számára a csend. Azonban mind a külső, mind a belső csendet hihetetlenül nehéz megteremteni, főleg ebben a felfokozott ünnepi várakozásban. Kísérletez, hogy te miként teremthetsz nyugalmat és csendet magadnak.

Mindannyiunknak szüksége van rá, hogy találjon magának valamit, ami személy szerint neki a legjobban beválik. Őszintén szólva én akkor vagyok érzelmileg a legkevésbé össze-vissza, ha alkotok. Jómagam kifejezetten élvezem a csendet. Alkotás közben kisimul a lelkem és a figyelemnek ebben az állapotában, minden külső és belső zaj lecsendesedik bennem.

Meggyőződésem, hogy a belső csend sokkal előrébb való. Ha vannak a mindennapjainknak ilyen csendes időszakai, akkor a külső ingerek is másként hatnak ránk. Ez utóbbiakat mi magunk tudjuk csak kontrolálni, hogy a fölösleges zajokat, ahogy lehet kizárjuk és így teremthetünk egy olyan nyugalmat, csendet, amiben megpihenhet már a lelkünk.

Nem kevesen vannak, akik egyenesen félnek „együtt maradni” a csenddel. Mert ilyenkor felerősödhetnek negatív belső hangjaik, előkúszhatnak háttérbe űzött gondolataik. Azt hiszem, mind a külső, mind a belső csenddel kapcsolatban a kulcsszó a figyelem. Módunkban áll megszűrni, hogy mi az, amire odafigyelünk és mi az, amire nem. A valóság pedig az lesz, amit kiszűrünk a körülöttünk lévő világból: a tél szépségei, a reggeli dér az utakon, a felhők vonulása, a szél zúgása, a karácsonyi várakozás hangulatai, fényei, illatai. Amire figyelünk azt erősítjük fel magunkban.

Érdemes ilyenkor festéket, ceruzát ragadni és naptárba illesztett csendes órák alatt megalkotni mindazt, amit megélünk, ami még a karácsonyi várakozásnak is más színt fog adni.

Torda Kata művészetterapeuta és pszichodramatikus