Ha váratlanul nekünk szögeznék a kérdést: hogy milyen dolgokért vagyunk hálásak az életünkben, valószínűleg a legtöbben csak egy-két dolgot tudnának említeni hirtelen. A köznyelvben a hála alatt, olyan pozitív érzelmet értünk, amelyet akkor lehet érezni, ha valaki kedves velünk, szívességet tesz nekünk, vagy bármilyen nagyvonalú cselekedetet hajt végre felénk. A hála azonban ennél jóval több, mint hogy, köszönetet mondunk valamiért, amit kaptunk.

A hálával sokáig még a kutatók is meglehetősen rosszul bántak. Még az érzelmekkel foglalkozó elméletalkotók is figyelmen kívül hagyták a kétezres évekig, a pozitív pszichológia megjelenéséig. Amikor már a figyelem sokkal inkább az emberi erősségek és értékek felé fordult a hiányorientált gondolkozással szemben. Hogy miképpen lehetünk boldogabbak, a hála ehhez az egyik leghatásosabb eszközzé válhat a kezünkben, a kívánt állapotot elérése érdekében.

Jól ismert hasonlat egy hétköznapi helyzet megítélésére, hogy az a bizonyos pohár félig üres, vagy már túl is csordult. A saját életüket boldognak, vagy boldogtalannak valóemberek között a legfőbb különbség, az a bizonyos pohár, vagyis a hozzáállás, ahogy egy helyzetre tekintenek. „Már megint rám jár a rúd, mindig velem történek rossz dolgok, én megmondtam előre, pont ma ebben a nyírkos időben, csak velem történhet ilyesmi”. Ellentétben a magukat boldognak való emberekkel, akik ugyan abban a helyzetben azt keresik, hogy miért lehetnek hálásak, mit köszönhetnek annak, hogy pont így történtek a dolgok.

A hála feloldja a szomorúságod, elűzi a gondok terhét és más negatív érzés sem fog a hatalmába keríteni. Valahányszor megpróbáltatásban van részed, legyen szó bármiről, viszont figyelmedet olyan dolgokra irányítod, amikért őszintén hálás lehetsz, meg fogja változtatni az adott helyzetben való érzékelésed. A hála olyan híd, amin keresztül eljuthatsz a negatív érzésektől a szeretet, az öröm, a megelégedettség állapotába. Bölcs gondolat, hogy ha „valaki nem ismeri a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal” (John Robinzon)

A kétkedők persze rögtön mondhatják: „hogy akkor ne vegyek tudomást a rossz dolgokról?” Nem erről van szó. A hála megélésének lényege, hogy ne arra koncentrálj, hogy milyen nehézségeid vannak éppen. Hanem arra, hogy e-mellett és ezt elfogadva megtaláld azokat a pontokat, amik segítenek fölülkerekedni rajtuk. A hálán keresztül megváltoztathatod a beállítódásod, hogy a jó dolgokat ne természetesnek vedd, a rosszakat meg büntetésnek, csapásnak, amikor a világ ellened fordult. Akár tetszik, akár nem teljesen természetes, hogy rossz dolgok is történek a mindennapokban, és ha az életünk hosszát nézzük, mindez még inkább igaz. Arra nincs hatásunk, hogy körülöttünk mi történik, számtalan esemény tőlünk függetlenül egyszerűen létrejön. Viszont afölött van kontrolunk, hogy bennünk, miként csapódik le, hogy miként éljük meg.

Egy gyalorlat nektek, így közvetlenül Ünnepek előtt. Ismerőseimet kérdezve mindenki azt mondta, hogy a vírus miatt, már semmi nem lesz olyan, mint korábban volt. Így van ez a mostani Karácsonnyal is. Persze mindenkinek meg van a maga megküdési technikái. Mégis, most kiemelném hálát, mint a pozitív pszihológia eszköztárából. Jötödben keltedben gondold át, hogy mi az ami jó volt az elmúlt időszakban, amiért hálás lehetsz. Mert minden nehézség mellett, mindig van olyan, amiért hálásak lehetünk. Kezd úgy a mondatot: “Jó volt az, hogy…”

 

 

 

A hála megélésének gyakorlása az Adventi időszakodnak szerves része lehet, hogy lelassulj, hogy a pozitívumokra irányítsd a figyelmed és persze, hogy megérkezz a jelenben. Hogy ne azon rágódj, hogy mi történt a múltban, vagy aggódj, hogy mi lesz majd a jövőben. A hála rendszeres gyakorlása, megtanít az „Itt és most”-ban lenni, hisz napunk tele van megszámlálhatatlan örömmel, amiért hálásak lehetünk.

 

 

 

 

 

Torda Kata

pszichodramatikus és művészetterapeuta

Irodalom: Sonja Lyubomirsky: Hogyan legyünk boldogabbak? című könyve

Képek: Naomi Wilkinson , Lauren Everett Finn , Daria Solak