Sokszor említettem már, hogy az alkotásaink mesélnek rólunk, az önbizalmunkról is. Figyeljük meg, hogy miként értékeljük a saját alkotásunkat, milyen belső hangok szólalnak meg bennünk, például egy fehér papír láttán, amikor neki kezdünk, hogy alkotásunk. „Nekem ez nem megy, én ehhez kevés vagyok, én nem vagyok kreatív, sosem tudtam festeni, persze XY-nak könnyebb, milyen csúnya, hogy néz már ki, letagadom, hogy én készítettem” Figyeljük meg és tudatosítsuk magunkban ezt a belső monológót és máris önismereti hozadéka is lesz az alkotásnak.
Ezek a hangok alacsony önbecsülésről szólnak és akadályai a szabad alkotásnak. Az alkotás egy tükör, hogy merjük-e szabadon megmutatni önmagunk. A cél az önfeledt alkotás lenne, de ehhez felül kéne emelkedni ezeken a már jól ismert belső kritikákon és átállni önmagunk bíztatására. A negatív hangok helyett kezdjünk el figyelni a pozitívumokra és erősítsük azokat magunkban. Hiszek benne, hogy a sokadik alkotás után át fog alakulni az önmagunkról alkotott képünk. Mint, ahogy abban is biztos vagyok, hogy alkotáshoz kapcsolódó belső hangok, mindennapjaink más területén is felismerhetöek. Amit az alkotáshoz való viszonyunk csak megmutat. Igy ha eljutunk a szabad, önfelet alkotáshoz, akkor az „gyógyítólag fog hatni ránk”, az önbecsülésünkre, az önértékelésünkre.
Ha te is évekig kritizáltad magad, talán itt az idő, változtatni rajta és felfedezni az erősségeidet, mindazt ami értékes benned. Az önbizalmunkat annyi minden kikezdheti, így folyamatosan meg kell dolgozni érte és ebben a szabad alkotás segítségünkre lehet. Önbizalom erősítése, építése az önbizalom hiány feloldása az önelfogadáson keresztül érhető el. És jó, ha elérünk egy olyan pontra az életünkben, amikor önmagunk elfogadásában békére lelünk.

Torda Kata művészetterapeuta és pszichodramatikus

Kép: Hülya Özdamir