Nemrégiben új sorozat indul az Időnekem blogján, melynek neve “A KREATÍV NŐ”. Ennek keretében olyan nők kerülnek bemutatásra, akik részévé tették a mindennapjaiknak az alkotást. Alkotói “kulissza titkokat” osztunk meg ezeknek az interjúknak a keretében, bízva abban, hogy titeket is motivál majd az alkotásra.

Hallama Krisztina nem csupán egy kreatív nő, hanem egy Stúdiót is létrehozott Articsóka néven.

A vele készített interjúmat itt olvashatjátok:

A 2012 óta meglévő Articsóka Stúdió célkitűzése, hogy a gyermekek „művészetet kedvelő és értő felnőttekké váljanak.” Milyen indíttatásból hoztad létre a Stúdiót? És milyen eszközökkel kívánjátok elérni a célokat a csapattal?

Krisztina: A stúdió létrehozását megelőzően közel 10 évig tanítottam egy alapítványi iskolában, ahol teljesen szabad kezet kaptam a művészeti nevelésben és ahol egy olyan -projekteken alapuló- módszert sikerült kidolgoznom, amiben a gyerekek élményszerűen jutottak közel a művészetekhez, s ismerkedtek meg a művészettörténettel. Rengeteget tanultam itt és közben rájöttem, hogy mindenkinek fel lehet kelteni az érdeklődését a művészetek iránt, ha számára megfelelő irányból közelítjük meg.

A stúdió létrehozásával egy régi álom vált valóra. Egy olyan alkotóműhelyt hívtunk életre, ahol mindenki átélhetik az alkotás örömét, ahova bárki bármilyen előképzettség nélkül is bejöhet, mert talál magának olyan programot, amelyben feloldódhat és egy kicsit kiszakadhat a hétköznapokból.

Hallama Krisztina

Nem véletlenül választottuk hívógondolatnak Picasso mondatát: „A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát.” Persze a stúdióban lényegesen könnyebb dolgunk van, mint egy iskolában, hiszen alapvetően olyan gyermekek, ill. felnőttek járnak hozzánk, akik szeretnek, vagy szeretnének alkotni.

A mi dolgunk, hogy olyan eszközöket, technikákat adjunk a tanítványaink kezébe, amellyel lépésről-lépésre biztosítjuk a haladást, miközben önbizalmat adva, sok-sok görcsöt elengedve, élményszerűen, de mégis rengeteg szakmai tudást becsempészve alkotnak. A stúdióban képző- és iparművész tanárok tanítunk, így a saját területén mindenki magas szintű szakmai tudással rendelkezik.

A te személyes történeted mi az alkotás területén?

Krisztina: Már egész kicsi koromtól kezdve, ha tehettem valamit alkottam, rajzoltam, mégis egész későn jöttem rá, hogy dolgom van vele és kezdtem el komolyabban a művészetekkel foglalkozni. Igazából –bár rajzból, művészettörténetből- érettségiztem, az szinte a véletlennek köszönhető. Persze indultam ilyen-olyan rajzversenyeken, de ugyanannyira mindenféle más versenyeken is, szóval akkoriban nem volt olyan nagy jelentősége. A középiskolában szabadidőmben ötvösködtem, ékszereket készítettem, majd –mivel fogalmam sem volt, hogy merre tovább, így Kecskemétre felvételiztem a Tanítóképző Főiskolára.

Életem legjobb döntése volt, mert itt egy olyan inspiráló művészeti közegbe kerültem, ami meghatározta a későbbi életemet. Bruncsák András művészeti csoportjába kerültem és közben minden délutánomat Lakatos Pál szobrászművész kurzusán töltöttem. 1998-ban végeztem a Bessenyei György Tanárképző rajz tagozatán, majd 2002-ben a Magyar Iparművészeti Egyetemen.

Te miket szoktál alkotni és mivel?

Krisztina: Folyamatosan alkotok, de közben mégsem. Állandóan valamilyen projekten dolgozom: hol tárlatot rendezek, hol irodát tervezek, hol az articsókás programokon töröm a fejem és persze tanítok. Egyfolytában pörgök, s ez nem kedvez az egyéni alkotómunkának, az elmélyült alkotásnak. Közben azért gyűlik a fejemben a sok-sok kimondanivaló, amely talán majd valamikor utat tör magának, de ennek most nincs itt az ideje. Persze rajzolok, festek néha, de azt nem nevezném komolyabb alkotói tevékenységnek.

Neked is vannak gyermekeid, az ő életükbe hogyan csempészted be az alkotást?

Krisztina: Két –szinte felnőtt- fiam van. A nagyobbiknál már egészen korán megmutatkozott, hogy nem az alkotás az, amiben kiteljesedhet. Egy percet sem ült meg a fenekén. Válogatott sportoló volt 18 éves koráig. A kisebbiknél egy ideig sikerült becsempészni az alkotást, de hamar a bátyja nyomdokaiba lépett. Azt gondolom, hogy egy szülőnek óriási szerepe van abban, hogy felismerje, miben tehetséges a gyermeke és semmiképp se kényszerítse bele olyan tevékenységekbe, amelyben nem érzi jól magát és amelyet esetleg inkább a szülő szeretne, vagy szeretett volna gyermekkorában csinálni.

Persze így is rengeteg közös alkotós programunk volt otthon (terepasztalt készítettünk, helikopter leszállópályát kreáltunk papírmaséból, vagy éppen csomagolópapírt festettünk karácsonyra), szóval csupa nagyon fiús dolgot csináltunk ill. jártunk kézműves táborokba, ahol ők leginkább íjjászkodtak, lepkét fogtak, de azért közben kicsit mindenfélét kipróbáltak. Egyébként mindketten rendkívül nyitottak a világra és kreatívak a tevékenységeikben.

Miként fogalmaznád meg: mi visz előre ezen az úton? És milyen hosszútávú terveid vannak még a Stúdióval?

Krisztina: Hát először is a flow, vagyis a Csíkszentmihályi Mihály által megfogalmazott áramlatélmény, amelyet én oly sokszor látok a gyerekeken, azt az időtlenséget, amelybe az alkotás folyamán kerülnek, hogy sokszor fáradtan esnek be hozzánk és másfél-két óra alkotás után kipihentem mennek el tőlünk.

Ja, és hallottál már olyanról, hogy egy óra elteltével nem akarnak szünetet? Pedig keksz és tea is van mindig! Na, ez nagyon motiváló! Fantasztikus érzés az is, hogy annyi pozitív visszajelzést kapunk a munkánkkal kapcsolatban. Már önmagában az is elég, hogy tudom, a szülők sokszor nem könnyű szervezést igényelve hozzák hétről-hétre -sokan egész messziről- a gyerekeket hozzánk. Úgy gondolom, hogy mostanra létezik egy olyan együtt gondolkodó – értékválasztó articsókás közösség, amely értékeli a munkánkat, akiknek ebben a rohanó világban is fontos tud lenni az alkotás, a művészet. Szóval van miért csinálni! Tele vagyok tervekkel, de néha megállok és lerántom magam a földre, hogy Állj! Csak 24 órám van egy nap!

Az Articsóka Stúdió honlapját itt találjátok

és az FB oldalát pedig itt

 

Néhány kép az Articsóka Stúdió mindennapjaiból

 

 

Arc feketén fehéren

 

Gauguin után szabadon

 

Zene

 

 

 

Figyelem, valami készül….

 

Család

 

Kék

 

Közösség

 

Madár