2020 mindenki számára, aki körülöttem van, nagyon nehéz volt. Egy mikroszkópikus vírus mindannyiunk életét felforgatta és még koránt sincs vége. Viktor Frankl-től származik az a gondolat: hogy rajtunk áll, hogy a negatív dolgokból, miként hozunk ki valami értelmeset, átformálva pozitívvá. Talán ebben az évben mindez sokszorosan igaz lesz, hogy nem a külső körülményekre, hanem a belső világunkra kell koncentrálni.

Számomra a vírus legfontosabb üzenete pont ez, hogy ha nem tudjuk befolyásolni a külső körülményeket, akkor arra kell fokuszálni, amin változtatni tudunk, és ez a belső világunk. Bármilyen helyzetben is vagyunk, bármit is tesz velünk a sors, ezt a szabadságunkat soha semmi és senki nem veheti el tőlünk. Döntsünk úgy, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból a belső világunkra koncentrálva. Talán ez lehetne a legfőbb cél 2021-ban.

Hangsúly tehát a belső világunkon van, hisz a külső körülményeket nem tudjuk befolyásolni. Pont ezért nem szeretem az újévi nagy fogadalmakat, amik a legtöbb esetben februárra ki is pukkannak: le fogok fogyni, maratont fogok futni, elutazom valahová. Persze nosza rajta, ha valakinek ilyen céljai vannak, csak igy elfelejtődik a belső világ, amin annyi minden múlik, valahogy erre nincs idő. A kérdés számomra inkább az, hogy miként tudjuk megteremteni, vagy éppen megőrizni, -ha úgy alapvetően jól érzük magunkat a bőrünkben – a hétköznapok pörgésében a lelki egyensúlyunkat. A lelki dolgok valahogy mindig hátérbe szorulnak, a tornyosuló célok és feladatok között és ez nincsen jól így.

 

Torda Kata művészetterapeuta és pszichodramatikus

Kép: Helen Welles