Végtelenül ellentmondásos, hogy a XXI. században, miközben minden arra bíztat, hogy „éljük meg és vállaljuk fel, akik vagyunk”, egyre egyformább minden és mindenki, „csak ne lógjak ki a sorból” alapon, megfelelve az elvárásoknak. Pedig igazán egyedivé, különlegessé akkor válunk, ha megnyilvánulásinak önazonosak a személyiségünkkel és ez az öltözködésre is igaz.

Eljátszható bármi, akár hosszú ideig is, mutathatok kifelé akármit, ha az öltözködésem nincs összhangban a személyiségemmel, nem lesz hiteles és nem is fogom jól érezni magam a bőrömben. Pont ezért nincs jó, vagy rossz stílus, csupán olyan nő van, akinek a megnyilvánulásai, így az öltözködése is tükrözi a személyiségét. Egy ruha, igazából egy kommunikációs eszköz.

Mindez, egyrészt önismeret –hogy, tisztában vagyok az érzéseimmel-, másrészt önfelvállalás kérdései is, hogy kinek, mikor és mit mutatatok meg önmagamból, mit közvetítek a környezetem felé. Megmutom-e önmagam úgy és abban a formában, ami még jó érzéssel tölt el. Akkor is, ha talán nem az éppen aktuális divat áll hozzám a legközelebb és szembe megyek a tömegízlés nyomásával, a konformizmussal.

Mindig is közel álltak hozzám egyedi és különleges ruhák, ha valakinek a stílusa, jól tükrözi a személyiségét. Sonia Delaunay nem csupán csak rá jellemző textileket hozott létre, hanem máig hatóan divatot teremtett, számos nőnek segítve, hogy megtalálja a saját stílusát. Sonia, geometrikus formákkal és intenzív színekkel játszott. Az a nő volt, aki leálmodta a művészetet a festővászonról. Engem még most is elvarázsolnak az általa tervezett ruhák, amik a korabeli fotókon visszaköszönnek.

Sonia 1885-ben született Ukrajnában és 1979-ben halt meg Párizsban.

Nagybátyának köszönheti, hogy már fiatalon beutazhatta egész Európát, megismerkedve a legnevesebb múzeumokkal és, hogy művészeti iskolába járhatott. Elolvasott egy könyvet Manet-ről és úgy döntött, hogy a művészet és divat fővárosába, Párizsba költözik. Milyen bátor? Egy könyv és már utazik is.

 

Ime Sonie, egy vagány sállal és kalappal

A szintén művész, Robert Delaunay házastársa lett 1910-ben. Első gyermekével a szíve alatt, készített patchwork techinkával egy geometrikus mintákból álló színes paplant. Már akkor a rá jellemző sajátságos mintákkal és színekkel, amik végül híressé tették. Művészetét innen datálják.

A színeket olyan geometriában és csoportosításban alkalmazta amely módon ellentétesen fokozzák egymás hatását. Ezt ő „szimultanizmus”-nak nevezte el. Könyvborítókat, textileket, párnákat, papírkollázsokat tervezett ugyan ebben a stílusban, ami addig teljesen szokatlan volt.

A vezető divatcégek alkalmazták kelméit, de hatásuk kiterjedt a díszítőművészet, a dekoráció szinte minden területére.

 

Néhány munka töle, ebben a szimultán stílsuban:

 

Az embernek kedve szottyan alkotni tőle:

Tervek:

És akkor egy kis divat, nekem való

 

 

 

És persze az anyaghoz passzoló napernyő

 

 

 

Akár ma is hordanám ezt a kabátot, a sapkáról nem is beszélve

 

 

 

 

 

És végül Sonia Delaunay idős korában

 

 

Torda Kata

pszichodramatista és művészetterapeuta

Ha szeretnél hasonló jó témákról olvasni, kattints ide és irtakozz föl a hirlevelemre!