Miért is alkotok? Mi a haszna? Miért is “kaptam” tehetséget? A kreatív nők -akiket hétről-hétre bemutatunk nektek itt a blogon- sokkal mélyebb indíttatásból alkotnak, mint csupán, hogy mondjuk valami szépet hozzanak létre. A legtöbb munkájuk mögött, személyes sorsok, motivációk, megélt élmények vannak, amik nekünk is üzenhetnek.

Toshiko Horiuchi MacAdam kézzel kötött, hatalmas, hálós szerkezetű,  játszótereket hoz létre, izgalmas szín kombinációkban, a művészet és az építészet határán, „kilépve” a múzeumok jól ismert falai közül. Nem kisebb indíttatásból, minthogy meginvitálja, a világot, a felnőtteket, illetve leginkább a gyermekeket egy közös játékra.

A japán származású textilművésznő leghíresebb munkája a Hakone Szabadtéri Múzeumban a “Woods of Net” pavilonban található Japánban, amit közel egy év alatt készített el saját kezűleg.

Lenyűgöző, hogy mi mindent hoz létre “egyszerűen” megkötve.

Ime egy kép az általa készített leghíresebb játszótérről..  Inspirációit leginkább Gaudi munkáiból nyeri.

A játszótereinek megalkotása mögött az élethez, úgy általában alapvetően kapcsolódó kérdések vannak, amiket mindannyian felteszünk magunknak legalább egyszer. Mi az életem értelme? Ki vagyok én? Miért alkotok? Kinek alkotok?

Mindehhez kapcsolódik egy meghatározó élménye is, amikor megszületett benne, az egyik válasz.

Egy nap egy három dimenziós textil szobrot állított ki egy múzeumban. Ahogy ott állt a munkája mellett, gyermekek jöttek be a terembe és ekkor a „szobra életre kelt”, ahogy ő fogalmaz. Ez volt az a pillanat, amikor rádöbbent, hogy ő valójában gyermekeknek akar alkotni, hogy “nekik szeretne dolgozni” élete során.

                                                          Néhány kép Toshiko Horiuchi MacAdam textilművészről

Illetve néhány munkája, ahogy “birtokba veszik” a gyermekek

A másik ok, hogy interaktív játszótereket hoz létre, egy kutatásának eredmény, amit két tanítványával végzett. Gyermekek játékhoz való viszonyát vizsgálta, bejárva Tokió parkjait, játszótereit.

Az eredmény nyomasztóan hatott rá. A város fejlesztése során kevesen gondoltak a gyermekekre gyakorolt hatásra. A sok esetben egyke gyermekek, szűk, több emeletes lakásokban laknak családjaikkal, ahol a szülőknek nincs idejük rájuk, így legfőbb tevékenységük a tévénézés.

Arra jutott, hogy teret kell teremteni a gyerekeknek, hogy játszhassanak egymással és ehhez egy monumentális játszótér kiválóan alkalmas. Ha a  gyermek játékon keresztül tanul, akkor emocionálisan és fantáziadúsan nőn fel. Fejlődik a szociális készsége, megtanul együttműködni és bölcsességet szerezni az életről. Mindehhez elengedhetetlen, hogy testét is használja, hogy szórakozzon, izzadjon és nevessen másokkal.

         Hát így született meg a kötött terek ötlete.

Ime a textilművész néhány terve, már gondolat is csodálatos szerintünk:

Illetve néhány kész, saját kezűleg készített munkája:

És még egy kép a színes “közösségi térről”.

A csecsemőket 9 hónapig hordozza az édesanyjuk a méhében. A születés után sok kultúra az újszülöttet fabölcsőbe teszi, amikor nem az anyja karjában van. A bölcső utánozza a hintázó, úszó mozgást, amiben a gyermeknek a születése előtt volt része. A csecsemők, ekkor megnyugszanak és békésen alusznak. A horgolt formák hasonlítanak az anya méhére. A puha, rugalmas felület a gyermek számára ismerős. A rugalmas háló a gyermek legkisebb mozgását is érzékeli, megragadja az energiáját és visszajuttatja neki.

A háló hullámszerű mozgása összekapcsolja őket más gyerekekkel, hogy együtt játszanak.
A „kreatív elmék”, mármint a gyermekek elkezdenek mozogni és új játékmódokat találnak ki, reagálnak egymás mozdulataira, amit a háló közvetít köztük.