Te belefáradtál ebbe a másfél évbe, hogy be voltál zárva a négy fal közé, hogy milliónyi tiltáshoz kellett alkalmazkodnod? Lavírozva az ezredik online meeting és gyermeked otthoni órái között? Egy láthatatlan veszély felforgatta a mindennapjaid, beférkőzve magát a beszélgetéseidbe, gondolataidba és úgy érzed, te is és a családod is, ki vagy szolgáltatva neki. Nem vagy egyedül, mindez közös élmény mindannyiunk számára. És bár már nyiladozik minden, végre látni arcokat az utcán maszk nélkül, szabadabban élhetünk, de sokakban még mindig benne van ennek a másfél évnek az élménye és még remélni sem merik, hogy valaha vége lesz. Mégis szinte biztos vagyok benne, hogy mindezek ellenére, ha túl látsz rajta, ha hiszel benne, lesz pozitív hozadéka is ennek az időszaknak. Miért is ne lenne így? A pszichológia poszttraumás növekedésnek hívja, amikor egy hosszan elhúzódó krízisidőszakban való megéltek, idővel erőforrássá tudnak válni. Mindez egyáltalán nem lehetetlen számodra sem.

Légy együttérző önmagaddal

Az önegyüttérzés kulcsa az önelfogadás, hogy nem hánytorgatod fel magadnak, hogy nehezen élted meg ezt a covidos időszakot és nem olyan ütemben regenerálódsz, ahogy elvárod magadtól. Szinte mindenkit kimerített ez a pandémia. A legfontosabb, hogy fogalmazd meg magadnak, hogy mit vett el a vírus tőled, mi volt a legnehezebb számodra és adj időt önmagadnak. Fogad el, hogy itt és így tartasz. Én a kis lépések erejében hiszek, a saját ütemben való előre haladásban. Vegyél egy papírt, írd fel magadnak a vírus okozta nehézségeidet, és amit elvett tőled a covid. Majd gondolod át, hogy milyen becsmérő gondolatok, kapcsolódnak hozzájuk benned magad felé. Illetve fordítsd át őket magadban elfogadássá. Minden bennünk lévő érzésnek több olvasata van. Miért is érthető, megérthető, vagy akár még szerethető is magadban az adott érzés? Ne rögtön lépésekbe gondolkodj. Öleld át magadat, igen kimerített, nehéz volt. Sokan még az sem engedik meg maguknak, hogy elfogadják a nehéz érzéseiket, nem is tudatosítják őket, mindent rögtön toldozni-foltozni akarnak. Légy együttérző önmagaddal, akár még büszke is lehetsz magadra, hogy végig csináltad ezt a pandémiát.

Inspirálódj

Persze nagyon jó az is, ha már alkotsz és ezt az elkövetkező heteket arra használod, hogy kifested magadból, minden búját, baját nehézségét ennek a covidos időszaknak. De talán még ennél is fontosabb, hogy használd arra, így a nyár elejét, hogy inspirációkat gyűjtesz és visszaveszed azokat a szálakat, tevékenységeket, amikről le kellett mondanod. Nincs alkotás inspiráció nélkül. Lehet ez egy nulladik lépés, hogy később majd elmerülj az alkotás örömeiben. Mikor figyelted meg utoljára a felhők színét, formáját, játékát? Mikor szívtad be utoljára az eső illatát? Bóklásztál-e mostanában csak úgy céltalanul akár a városban is? Szedtél mostanában virágot magadnak? Szinte bármi válhat inspirációvá. Keresd a lehetőségeket, ami kiszelőztet, átjár, megnyugtat, kisimít? Fodor Ákosnak van egy verse, ami nagyon ide passzol. „Fölépíteni és belakni magamat napmintnapnapmintnap.” Építsd fel újra magadat te is.
Torda Kata
pszichodramatikus és művészetterapeuta

Kép: miacharro