Nem hiszek a direkt tanácsokban, amikor valaki megmondja a tutit. „Alkotni szeretnél?” „Csináld ezt, azt és menni fog. Csak akarni kell” A megfelelő pillanatban megosztott jó ötletekben hiszek és az érzelmi támogatásban, ami szabadon hagyja a másikat, hogy valóban meglépi-e azt. Mert azt gondolom, hogy „mindenki a saját életének a kovácsa” és egy változtatás sokkal inkább a belső motiváció megtalálásán múlik, mint külső ösztönzőkön.

„Minden alakít rajtam, de semmi nem változtat meg” mondja Dali. Szívesen visszakérdeztem volna: „Biztos?”. Szerintem folyamatosan változunk, alakulunk, formálódunk. Ha csak az egy évvel ezelőtti önmagamt nézem, már akkor is igaz. Ezzel mindenki így van. Azonban, mi van akkor, ha tudatosan akarunk valamit változtatni az életünkben? Az már szerintem önismereti munka kérdése, hogy ne csupán odáig jussunk el, „hogy ó, de jó lenne részévé tenni az alkotást a mindennapjaimnak.” A te életedet, te látod, hogy neked mik azok a rossz szokások, környezeti hatások, fejlesztendő tulajdonságok, stb., amik útjában állnak annak, hogy azt az életed éld, amit szeretnél.

Ehhez persze az is kapcsolódik, hogy jómagam nagyon tudok bízni másokban. Szerintem, ha valaki igazán a saját lelkébe néz, akkor tudatosítani tudja magában, hogy őt mi gátolja ebben. Nincs két egyforma élet. Persze sokan még azt sem ismerik föl, hogy milyen is az az élet, amire vágynak, csak azt érzik, hogy a jelenlegivel valami nem stimmel. Még ezzel sincsen baj, csupán hosszabb lesz az önismerti munka. Hisz ha már meg van, hogy min kéne változtatni, akkor jöhet a hogyan kérdése is.
Pont ezért ódzkodom.  a motivációs listák írásától. Most mégis kivételt teszek és megosztok veletek néhány olyan ötletet, amik nekem beváltak és, amikhez jó vissza-vissza térni, amikor elsodornak a mindennapok.

CSODÁLKOZZ RÁ, IDŐZZ EL, ÖRÖKÍTSD MEG: Töménytelen mennyiségű vizuális inger ér minket, passzív befogadókká váltunk. Információkat gyűjtünk csupán és nincs idő feldolgozni, érzelmileg megérlelni a látottakat. A szemeinknek nem csak az alkotásban, hanem a körülöttünk lévő világ befogadásában is kiemelkedő szerepe van. Itt is igaz, hogy a kevesebb néha több. Időzz el el néha a látottakban, a hozzá kapcsolódó érzéseidben, gondolataidban. Tudj rácsodálkozni pillanatokra. Ez megint egy olyan képesség, ami mindannyiunkban jelen van, csak bízzál benne, hogy a kevesebb is elég lesz. Pilinszkynél olvastam, hogy vannak emberek, akiknek fotós tekintetük van. Ami azt jelenti, hogy észreveszik a megörökíthető pillanatokat. Kezdj el fotózni és, át fogja alakítani a figyelmedet. Fogsz kapni egy új látásmódot, ami segítségével, sokkal inkább észre fogod venni a körülötted lévő világ izgalmas részleteit, amik mellett lehet, hogy eddig elmentél.

VEDD LE A POLCRÓL: Szinte nincs olyan otthon, ahol vaskos művészeti albumok ne lapulnának a könyvespolcon. Nyisd föl őket a héten, lapozz bele és válasz ki egy művészeti alkotást, ami megszólít. Akár ki is teheted nyitva a könyvet a lakásban valahol, jól látható helyen, hogy a kép „veled maradjon” és inspiráljon egész héten. És hát persze menny múzeumba, galériákba. Nem csupán az ismert nagy neveket nézd meg. Aszerint vállasz, hogy melyik az a művész, aki leginkább megérint és megszólítja a belső világodat.

OLVASS MŰVÉSZEK ÉLETTÖRTÉNETEIT: Nagyon szeretek más élettörténeteket megismerni, mert jó rácsodálkozni, hogy mennyiféle élet van és egy élet mennyi izgalmas részelettel van tele. Illetve, mert kapcsolódni is lehet hozzájuk, felismerve, hogy egy-egy mozzanat, miként van jelen az én életemben és ennek bizony, már lehet önismereti hozadéka. A „kreatív” Nagyimtól, – aki gyermekként átadta nekem a „valamit megalkotni vágyát”, – csomó híres művész élettörténeti regényét örököltem meg. Imádta őket. Olvass te is művészek élettörténeti könyveit. Akár rajtuk keresztül is felélesztheted magadban az alkotás vágyát.

LEGYEN EGY KREATÍV NAPLÓD: Szerezz be egyet és egyszerűen kezd el felírni, vagy egy alkotásban megfogalmazni az érzéseidet, gondolataidat. Ahogy korábban írtam, sokszor nincs idő megérlelni, feldolgozni mindazt, ami egy napban bele sűrűsödik. Ha lesz egy naplód és időt szánsz magadra, sokkal jobban le fognak tisztulni benned a dolgok. Arról nem is beszélve, hogy a megérlelt gondolatoknak nyoma marad, amit izgalmas lesz visszanézni a későbbiekben is, hogy mennyi mindenben változtál te is.

Minden ötlethez, amin elindulhatsz, a legapróbbhoz is, a belső motivációdat kell erősítened. Vagyis fogalmazd meg magadnak, hogy miért is szeretnéd, hogy az alkotás a mindennapjaid része legyen. Neked mi a válaszod erre? Ha bármelyik ötlet megszólított, ne arra koncentrálj, miért nem fog működni: „hogy neked erre nincs időd”, „hogy te sosem látod meg a lényeget egy jó fotóhoz” és „különben is művészeti album bár van a polcodon, meg dereng is valamilyen híres festő, akinek tetszettek a képei, de utoljára évekkel ezelőtt voltál múzeumban”. Ne a bökkenőkre figyelj, hanem képzeld el jöttödben-keltedben, hogy az alkotás a napjaid része lesz. Ezt erősítsed magadban, mert akkor már csak a hozzá vezető utat kell megtalálnod.

 

Torda Kata

pszichodramatikus és művészetterapeuta

Kép: Ofra Amit

Iratkozz fel hírlevelünkre, ha szeretnéd megkapni az ALKOTÁS ÉS ÖNISMERET E-bookot és értesítést kapni a legrissebb blogbejegyzésekről, az Időnekem Stúdió eseményiről. Alkoss, itt az idő!