A művészethez, mindannyiunknak van valami viszonya. Legtöbbünket lenyűgöznek híres festők, zeneszerzők, szobrászok munkái. Rajongani tudunk értük a tehetségükért, a műveikért. Ritkább, ha valaki ki is meri próbálni magát egy-egy művészeti ág területén, – mondjuk felnőtt fejjel – elsősorban mert azt gondoljuk, hogy az alkotás kevesek kiváltsága.

Leszámítva, hogy sokunknak gyermekkorban hozzá tartozott az életéhez a rajzszakkör, vagy a szolfézs, valami hangszeren való tanulás, az ehhez való ragaszkodás felnőtt korra általában elmarad. Pedig számos tanulmány bizonyítja, hogy mily jótékony, ha mindennapok részéve tesszük valamilyen művészeti ágban való jártasságot. Csak ehhez el kéne engedni, hogy: „óóó én ebből kinőttem”, vagy „majd máskor, nincs nekem ilyenre időm” hozzá állást.

Matisse (1869-1954) szerint a kreativitáshoz bátorság kell. Ő már csak tudta, hisz idős korában, utolsó éveiben, már betegen egy végtelenül egyszerű technikát dolgozott ki a papírkivágásokat, amivel haláláig alkotott. Olyan képeket komponálva, amik igazán világhírűvé tették és amiknek talán a legfőbb üzenete az, hogy merjünk játékos és mindig megújuló lelkületűek maradni életünk végéig.

 

A papírkivágásos technikával készült képeit valószínűleg mindannyian ismeritek, csak talán eddig nem jutott eszetekbe, hogy még ti is elkészíthetitek őket.

Mielőtt megnéznéd a képes összefoglalót Matisse technikájáról, még egy gondolat. Ha valamit teljes szível csinálsz, nap mint nap, elmélyedve benne és, így van ez az alkotással is, függetlenül attól, hogy milyen kézügyességed van, egy napon arra fogsz ébredni, hogy „gazdagabb lettél” tőle. Szóval kulcs szó: a szív.

 

Matisse egyik legismertebb képe, amivel biztos, hogy már találkoztatok, Icarus-t ábrázolja, amit leesik az égből.

Ime a Mesterről egy kép idős korában:

Talán a legegyszerűbb és legismertebb “forma” amit használt és amit azóta is sokan átvettek:

Ime egy montázs, azokból a gyermeki egyszerűséggel készített képeiből, amit ezzel papírkivágásos technikával alkotott. Bárki kipróbálhatja, felhasználva az ő “formáit”, vagy azokból merítkezve sajátokat hozva létre, Matisse után szabadon…

Lenyűgöző az is, hogy ezeket monumentális képeit, szinte ágyhoz kötötten készítette. Persze, volt egy segédje, aki előre megfestette a papírokat, ő kivágta és egy hosszú bambuszbottal mutatta, hogy hol legyen a helyük a kompozícióban.

A Mester és segédje munka közben:

Néhány nőalak, “ollóval megfestve”, ahogy ő mondta:

Tervezett üvegablakot is templomba, hát nem lenyűgöző:

Ide kattintva a Matisse múzeum oldalát találod