Jelenben lenni, megélni a pillanatokat a maga mélységében igen csak nagy kihívás, miközben ezernyi inger ér minket, folyamatosan versenyben vagyunk az idővel, még túl sem vagyunk az egyik élményen már ér minket a következő, nincs sem idő, sem lehetőség, sem lelki kapacitás mindezt feldolgozni, lecsendesíteni magunkban.
Pedig a kellő ismereteink meg vannak, hogy a rohanó életmódunknak ellen kéne tudni állni, mert csak nyerhetünk vele. A minap ezt valaki úgy fogalmazta meg nekem: „hogy mindent tudok, csak nem tudom át ültetni gyakorlati síkon az életembe”. Nem is könnyű, viszont megéri.

Nincs olyan pszichológiai módszer sem aminek ne lenne elmélete, hogy miként legyünk jelen egy adott pillanatban. A manapság igencsak divatos mildfulness-ről (tudatos jelenlétről), szinte mindenki hallott. De a pszichodráma, ami hozzám közelebb áll, szintén hangsúlyozza, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy miként vagyunk

jelen az „itt és most”-ban, vagyis mindig az adott pillatanban.

A Stúdió anno az „IDŐNEKEM” nevet kapta, ami egyrészt utalás az én-időre, amit ha egy mondatban akarnám megfogalmazni azt jelenti: építs be olyan dolgokat a mindennapjaidba, amik töltenek téged. Másrészt benne van, az én személyes történetem is, hogy pár éve tudatosan részévé tettem az alkotást az életemnek, aminek azóta számos gyümölcse lett. Illetve benne van az is, hogy meglátásom szerint az tud kiegyensúlyozott életet létrehozni magának, kihozva minden pillanatából a legtöbbet, aki az életét egy folyamatnak látja, az időben „elhelyezve”, aminek volt eleje és lesz vége, ahol minden életszakaszban új kihívások elé kell nézni. A legjobb persze az lenne, ha „elég jónak” látnánk a múltat ahhoz, hogy építkezni lehessen belőle a jövőben és jelent pedig felértékelnénk.
Ahhoz, hogy megéljük a pillanatokat a maga mélységében, hogy a jelen legyünk mindig az „itt és most”-ban és lecsendesítsük magunkban a körülöttünk rohanó világot kisebb, alkotáshoz kapcsolható szokások beiktatása is jó hatással lehet.

Összegyűjtöttem nektek néhányat (olyan is van közte, amiről már volt szó korábban)

1) Inspirálódj sétával
Gyakorold a pillanatok megélését a maga teljességében sétával, ami egy jó alkalom lehet neked arra is, hogy inspirációkat gyűjts magadba és, hogy korábbi élményeid letisztuljanak benned. Az olaszok ezt „la passeggiata”-nak, vagyis korzózásnak hívják. Jómagam azt szoktam mondani, hogy: „elmentem bóklászni”. Ilyenkor viszem magammal a fényképezőgépem. Őt éve fotózom, amely kreatív tevékenység szintén pillanatok megörökítésén keresztül, azok magragadásában segít és egy olyan fókuszált figyelemre ösztönöz, ami meggyőződésem, hogy a lelki összeszedettségre is hat.
Budapest gyönyörű, jó belefeledkezni a részleteibe, a Duna part, különösen az. Egy séta ritmusa, segíti lecsendesíteni a lelket egy olyan állapotba, ami segít tudatosítani a közvetlen környezetünket és benne önmagunkat, kapcsolódva az adott pillanat fizikai valóságához.

2) Napi festés
Nyáron lázba hozott teljesen a napi festés (daily painting) mozgalom ötlete, amit Duane Keiser festő indította el 2004-ban és amihez ma már számos alkotó kapcsolódott. Az interneten rákeresve, még külföldi blogokat is találsz és követheted alkotók mindennapi munkáit. És persze kialakíthatsz egy olyan rendszeres alkotói tevékenységet a magad számára, amire leginkább szükséged van. Jómagam nyáron belekezdtem kétnaponta festeni, nem csak azért, mert vágyom egy kiforrott, saját képi világra, hanem mert egy ilyen típusú alkotó folyamat más kreatív tevékenységemre is kihat.

3) Alkosd meg magad
Vezethetsz kreatív naplót, aminek akár önismereti hozadéka is lehet, ha nem csak a veled történteket, hanem benned megfogalmazottakat is papírra veted, hogy mi az amit megérlelt a lelked önmagaddal kapcsolatban. Itt a legfontosabb talán, az őszinteség. A naplód a tied, ha akarod nem mutatod meg senkinek, korlátok nélkül fejezheted ki önmagadat ebben a formában, bármilyen kreatív technikával kiegészítve az írást. Mindez segítségével összerendezheted a gondolataidat, kifejezheted és szabályozhatod az érzelmeidet, életed fonalát a saját kezedbe tartva.

 

4) Egy csipet zöld
Aki városban él, pontosan tudja, hogy mennyire tud hiányozni a zöld látványa és nem mindig van lehetőség kimozdulni itthonról. Így érdemes „behozni a természetet” a lakásba. A növények gondozása, megfigyelése, ahogy élik a maguk kis életét sok mindenre meg tud minket tanítani. Például, hogy mindennek meg van a maga ideje, hogy az él jól, aki a saját ritmusát követi és ez a lelki folyamatokban fokozottan így van, hiába közvetít esetleg mást a környezet. Mindjárt itt a tavasz, vegyük magunkat körbe zöldekkel és tanuljunk tőlük.