Egy újabb kreatív nő nektek, akinek nem csupán az alkotásai, hanem a személyisége is nagyon inspiráló. Hosszasan elmerengtem Mirka Moráról készült fotókon, hogy mit üzenhetnek. Azt hiszem én is így szeretnék megöregedni, ilyen nyitott tekintettel a világra, üde mosollyal az ősz hajam alatt, kiteljesedve abban, amiért éltem.

Mirka Mora-t a képei is tanúsítják számomra, hogy úgy teljes az élet, ha az idő „csupán” megérlel, pedig nem volt könnyű élete. Az 1928-ban született francia származású művész leányként túlélte Auschwitz-t. Majd 1951-ben férjével, Georgesvel, új élet reményében a háború után az Ausztráliában található Melbourne költözött. Hogy miért pont oda? Egy gyermekkori történet miatt: 16 éves korában az apja azt mondta neki, hogy a család könyvespolcáról minden könyvet elolvashat kivéve egyet. Úgy érezte, nem lehet ilyet mondani neki fiatal lányként és hajtotta a kíváncsiság. A könyv egy fotósról szólt, aki mindig Melbourne-be ment alkotni.

Amikor megérkeztek a férjével és a legnagyobb gyermekével, elkötelezte magát a festészetnek. Kreatív, színes életre vágyott. Találtak egy Stúdiót, amiről akkoriban nem sejtették, hogy korábban ismert ausztrál festők központja volt… A pár hamarosan barátai lettek a Melbourne vezető művészeinek és gyűjtőinek, és fontos szerepet játszottak ennek a csendes, vidéki városnak az átalakulásában és felvirágzásában. Az 1950-es és 1960-as évek során megnyitották az európai stílusú Mirka Café-t (az első Melbourne-i kávézót, szabadtéri ülőhellyel). Miközben Georges művészeti kereskedővé, Mirka a város művész ikonjává vált. Három gyermekük született és bár elváltak, Mirka azóta is meghatározó alakja a városnak, Melbourne egyik legismertebb és legkedveltebb művésze.

Dióhéjban ilyen egy gazdag élet, de mit üzennek számomra a munkái.
Három pontba szedtem nektek össze:

1) Hogy folyamatosan meg lehet újulni az életben:
Élettörténetében az olvasható, hogy kreatív, színes életre vágyott és mindezt a háború után. A végtelen nyitottságát mutatja az is, hogy egy gyermekkori olvasmányélmény miatt költöztek Melbourne, ahol most is él és alkot. Számos területen kipróbálta magát, mindig keresve a lehetőséget a megújulásra: rajzolt, festett, hímzett, mozaikokat, falikárpitokat és puha szobrokat készített textilből, illetve babákat. Inspirációit személyes családi történeteiből, olvasmány élményeiből, a klasszikus mitológiából nyerte.
Izgalmas dolog elgondolkozni azon, hogy mi lehet a titka, egy ilyen gazdag életet élő nőnek. Azt hiszem a titok a megújulás képességében van, hogy mindig nyitottan kereste a lehetőségeket valami újra és a derűben, ahogy szemléli a mindennapokat. Egy interjúban azt mondta, hogy 87 évesen is folyamatosan tanul és, hogy szerinte a titok, csupán ennyi.

2) Az élet egy mese:
A mesékben élünk, a mesék, a történetünk meg bennünk. Mirka Mora szinte gyermekrajz szerű figurái a vásznain ezt mutatják számomra. Érződik, hogy saját képi világa a saját személyes történetéből gyökerezik, mint egy kifogyhatatlan kútból. A mindig ismétlődő, szinte évtizedek óta, ugyan azt festő művész, mintha a saját történetének megértéséhez akarnak közelebb kerülni az alkotás által.

3) És még valami:
Nem nehéz észre venni, hogy figurái annak ellenére bájosak, hogy mindegyik haj nélkül van. Erről egy másik holokauszt túlélő testvérpár története jutott eszembe. Amikor az 16 éves idősebbnek levágták a haját Auschwitz-ban, oda fordult a hugához és szégyenkező tekintettel megkérdezte: „Hogy nézek ki? Nagyon csúnya vagyok?” Erre a húga azt mondta: „Nem, így még jobban érvényesülnek a gyönyörű szemeid.” Ennél életigenlőbb választ nem is adhatott volna, ott abban a helyzetben. Mirka Mora műveiben ezeknek a túlélőknek az életigenlése is benne van.

 

Mielőtt bemutatnám Mira Mora képeit két fotó róla

Itt fiatalon egy puha textil szobrával, hát nem gyermeki ez az alkotás?:

 

Itt meg mostanában idősen. Ugye milyen derűs tekintetű öreg hölgy?

 

És akkor néhány munkája: