Mindenkinek meg van a maga története, hogy miként vált az alkotás az élete elmaradhatatlan részévé, vagy éppen találkozásáról valamelyik anyaggal: legyen az selyem, agyag, papír, textil, vagy bármi más. Illetve, hogy miként formálódott ő maga is az anyag megmunkálása által.
Ezek a személyes történetek nem csupán annak érdekesek, akikről szólnak, – hisz számtalan dolgot tanulhatunk önmagunkról belőlük – hanem közkinccsé téve, más is merítkezhet belőlük, kaphat lendületet a kipróbálásra, az elindulásra, vagy a felismerések megfogalmazására. Ezért is tartom fontosnak, hogy az Időnekem Stúdió oldalán rendszeresen megosszak inspiráló történeteket

Miért is ne próbálnád ki valamelyiket? Miért is ne indulnál el valamelyik úton, vagy kapnál új lendületet? Miért is ne erősítenéd meg és használnád a kreatív éned? És miért is nem most?!

Persze, tudom meg van annak is története, hogy miért nem tekint úgy valaki a saját kreatív részére, mint egy lehetőségre. Amit ha kimunkál, csak nyerhet vele. Kreatív oldala mindenkinek van, csak van, aki kidolgozza és használja és van, aki nem. Viszont, ha egy mondatban akarnám megfogalmazni az okot, az el nem indulásra, akkor bizony sokszor az van mögötte: „Mert én ehhez kevés vagyok”.
Itt van például a fotózás. Ami annyira mindenki számára adott. Jómagam öt éve fotózom. Valaki, anno azt mondta nekem, hogy egyszerűen el kell indulni és keresni kell a lehetőségeket a fotózásra. Vegyem nyakamba Budapestet és kattintgassak. Így idővel, minden egyes új képpel többet fogok tudni a fotózásról és egyre inkább észre fogom venni, amit érdemes megörökíteni. Nos így is történt és azóta rendszeresen időt szánok sétákkal összekötött fotózásra.

Hallom magamban, ahogy mondjátok a fotókat látva: „jó persze, de ilyeneket nem mindenki tud”. Szerintem ne a tökéleteset, hanem az örömet keresd benne. Legyen egy olyan szeglete a mindennapi tevékenységeidnek, ahol a magad mércéjének akarsz megfelelni és ahol időt szánsz a fejlődésedre. Nem kell ahhoz művészit alkotni, hogy valaki élje a kreativitását. Akár mobillal is fotózhatsz – igen, jól olvastad -, az egy mindenki számára könnyen elérhető „fényképezőgép”. Nem kell rögtön profi masinát beszerezni, azzal is nagyon izgalmas képeket lehet készíteni.
Egyszerűen indulj el, gyönyörű Budapest, a téma meg az utcán hever…Nosza rajta!

 

Egy mobillal készített fotóm Petőfi térnél….”Ide nézz találtam egy kincset!”

 

Budai Vár egy ház homlokzata…”az élet nem mindig könnyű, kitartónak kell lenni”

 

 

Egy nagyon szeretem kép a Ferenciek terénél….zászlók:

 

 

Az egyik kedvenc szobrom a 32-s terénél:

 

Király utca…székek….”miénk a város”

kép2047

 

Deák tér…lakatok….”az emberi lélek kifürkészhetetlen”

 

 

Öt éve fotózom, talán az első képem a Váci utcában, amikor még azt sem tudtam, mit kell nyomkodni a fényképezőgépen, csak kattintgattam:

 

 

Torda Kata az Időnekem alapítója

pszichodramatista és művészettterapeuta