Alkotni jó! Negyven körül tettem részévé a mindennapjaimnak a rendszeres alkotást tudatosan, mert meg akartam élni az örömet, amit adhat a mindennapokban és a benne rejlő kibontakozás lehetőségét, változva és formálódva általa. Az Időnekem Stúdió megalapítása, hogy mindezt mások is megtapasztalják, már egy következő lépés volt.

Dolgok kitalálása és egy kreációban való megfogalmazása, korábban csak hébe-hóban volt jelen az életemben, amikor éppen időm volt, ami persze sosem volt elég, mindig volt valami fontosabb. Hiányzott is! Ennek ellenére számos anyagot kipróbáltam: az agyagot, a fát, a textilt, az akvarellt, ólomüveget. De kevésnek éreztem, hiányzott és motoszkált bennem a vágy a rendszeres alkotásra, hogy teljesen része legyen az életemnek.

Az alkotásnak, – ha célja nem a teljesítmény, hogy valami tökéleteset hozunk létre, hanem hogy a belső világunkat kifejezzük általa – boldogság fokozó hatása van. Egyfajta boldogság erősítő gyakorlatnak is felfogható.
A boldogságra való törekvés központi szerepet tölt be az éltünkben, gondolkodásunkban és egyáltalán nem a külső körülményektől, sokkal inkább rajtunk múlik, hogy például különböző tevékenységek révén, milyen a minősége a mindennapjainknak.

A rendszeres alkotás, legyen az bármi: festés, rajzolás, agyagozás, kötés, varrás, stb. válhat ilyen boldogság fokozó eszközzé számunkra, ezt már tudományosan is bebizonyították.

Jómagam szeretem azt gondolni, hogy az életben mindannyian ugyan azt a palettát kapjuk kézhez, de hogy ki milyen képet „komponál belőle”, hogy mennyire boldog, vagy látja a lehetőségeit, csak rajtunk múlik. Vannak, akik mindig ugyan azokhoz a színekhez nyúlnak, körbe se néznek jobban a palettán: mindig csak a szürkével festik meg a mindennapokat, mikor ott van a narancs és az ibolya is, a kékről nem is beszélve. Igen van, aki megteremtik a saját boldogságukat, körülményektől függetlenül, tevékenyen előidézve azt és vannak, akik csak várnak rá egy életen át passzívan.

Miért jó alkotni?

1) MERT MÁR RÁKÉSZÜLNI IS IZGALMAS KIHÍVÁS: Az alkotás egy folyamat: születik egy ötlet, amit „látok magam előtt”, majd formálódik, alakul bennem és végül összeáll hozzá a gondolat, hogy miként tudom kézzel foghatóan megcsinálni. A rákészülés fázisa hihetetlenül izgalmas, a saját belső világommal dolgozom, amiben tudattalanul is benne van minden, amit eddigi életem során megéltem. Nagy szavaknak tűnek, de erre bárki képes, aki alkotásra adja a fejét.

2) MERT ALKOTNI JÓ: Nekem végtelen sok örömet okoz. A koncentrált figyelem közben kisimul a lelkem és minden világos és tiszta lesz, értelmet nyer az élet. Ezekből a pillanatokból aztán lehet merítkezni máskor is. Mindez független a kész eredmény minőségétől. Azt mondják, az alkotás élménye ugyan az, ha egy Van Gogh szerű kép készül, vagy ha egy pálcika figura.

3) MERT TOVÁBB LEHET ADNI: Szeretek adni, nincs ez másként az általam készített alkotásokkal sem. „Korai korszakomból”, ahogy viccesen hívom ifjú korom kreativkodásaimat szinte semmi sem maradt meg, mert mindet elajándékoztam. Ritka ha valaki csak önmagának hoz létre valamit, mert az önkifejezés mellett szükséges egy „befogadó” is, aki rácsodálkozik, aki megérti, aki használja. Szóval egy alkotás „tovább adható” sokféle formában és ez is jó.

Néhány korábbi munkám: