„Minden gyerek művésznek születik. A probléma művésznek maradni, miközben felnövünk.” A gondolat nem mástól, mint Picasso-tól származik. Ez a személet, – hogy felnőttként is megélhetjük a kreativitásunk önmaguk kifejezésére és ehhez legjobb tanítómestereink a gyermek – ihlette Kollár Borit, aki szintén létre hozott egy inspiráló teret Borarti néven. Küldetése, hogy környezettudatos személettel megmutassa a gyermekeknek és a szüleiknek, hogy körülöttük fellelhető egyszerű anyagok mekkora lehetőséget rejtenek az alkotásra.
Mint kreatív nővel, mindenképpen szerettem volna Borival is interjút készíteni. Kíváncsi voltam, hogy miként alakult, formálódott az ő útja és benne ez a személet, amit képvisel és ami hozzám is nagyon közel áll.

 

Nagyon tudok azonosulni Picasso gondolatával, hogy minden gyermek művész, csak felnőtt korra elfelejtjük az alkotásban való szabad önkifejezés képességét. Igazából ezt kell felélesztenünk magunkban újra. Mi az, amit tanulhatunk a gyermekektől a kreativitás területén?

BORI: Még mielőtt gyerekekkel foglalkoztam volna, én magam is sokat tanultam alkotni, rajzolni. Majd amikor megszülettek a gyerekeim és megfogták az első ceruzát és nyomot hagytak vele a papíron, tapasztaltam meg a gyermeki alkotás csodáját. Ugyan sok emlékem maradt a saját gyerekkoromból is, anyukám mindig biztosította a Kollár Borikreatív alkotáshoz a teret és az eszközöket, de felnőttként döbbentem rá, hogy a gyerekek ösztönös és belülről fakadó kreativitása az, ami engem igazán érdekel, ami igazán inspirál. Azt gondolom, hogy nekem ők a legnagyobb tanító mestereim a mai napig is. Bátrak, szabadon gondolkodóak és elképesztő világ lakozik a fejükben, csak hagyni kell őket, hogy mindezt kifelé is megmutathassák. Ez az a szemléletmód, amit tanulhatunk tőlük, illetve előcsalogathatjuk magunkból felnőttként, hiszen minden felnőtt volt gyerek, ezt nem szabad elfelejteni. Nagyon jó látni, amikor felnőttek és gyerekek egy térben és egy időben alkotnak, mert hatnak egymásra, inspirálják egymást. Látva a kicsik fesztelen működését, ahogyan gondolkodás nélkül cselekednek – úgy, hogy nem érdekli őket semmilyen megfelelési kényszer -, a felnőttek is próbálkoznak ezzel és egyre könnyebben megy, minél többször gyakorolják. Merni kell alkotni, ez a legfontosabb.

Személy szerint téged mi inspirál a körülötted lévő gyermekek alkotásaiban?

BORI: Engem a gyerekek alkotói tevékenysége nap, mint nap inspirál. Sokféleképpen hat rám, néha csak hónapokkal később veszem észre magamon. Amikor az ember gyerekek között van, és meg is hallgatja őket, a belső világukat megismeri, akkor olyan,       mintha egy mesevilágba csöppenne. Ahány gyerek, annyiféle világ, és ez nagy hatással van az én alkotói tevékenységemre is. A gyerekrajz elképesztően kifejező tud lenni. A saját gyerekeim rajzait féltve őrzött kincsként raktározom el évről évre, hogy nehogy elvesszenek. Imádom, ahogyan fesztelenül vezetik a vonalakat, ahogyan gondolkodás nélkül alkotnak, ösztönből, megérzésből, belső indíttatásból hoznak létre valamit. Ezt a fajta látásmódot, munkamódszert  alkalmazom én magam is, és ezt is szeretném továbbadni felnőtteknek és azoknak a gyerekeknek, akik esetleg megfeledkeztek erről a tulajdonságukról vagy csak tovább szeretnék ezt fejleszteni.

Gondolom, az a tény, hogy magad is anya vagy, hozzájárult ahhoz, hogy létrehoztál egy kreatív közösségi teret Borarti néven, ahol bármilyen korosztály megélheti a kreativitását. Mi ennek a története?

BORI: A lányom, Boróka első rajzai voltak azok, amik beindították a fantáziámat és meghatározták a további munkámat a mai napig is. A márkám logója is az ő rajza, amit 3 évesen a konyhabútorra rajzolt krétával. Az egész úgy kezdődött, hogy az gyerekeim nem jártak bölcsibe, otthon voltam velük, mert ezt nagyon fontosnak találtam. Miután én is alkotó ember vagyok, evidens volt, hogy velük is ez lesz az egyik fő tevékenységem a hétköznapokban. Aztán áthívtuk a szomszéd gyerekeket, aztán az oviból is jöttek és elkezdetem erről blogot vezetni: írtam, fotóztam róla, majd ennek kapcsán megkeresett a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központ, hogy tartsak náluk heti rendszerességgel foglalkozásokat. Több évig, több korosztályt és csoportot vittem, rendezvényeken, bábszínházi előadások után tartottam alkotó foglalkozásokat 2 éves kortól. Ezek mellé elkezdtem a Két Egér Könyvesboltban is dolgozni, ahol szintén több éven át volt csoportom. A belvárosban Színtér Projekt néven volt alkotóműhely és bolt, majd a Helloanyu Közösségi Térbe költöztünk, míg végül eljutottam oda, ahova mindig is szerettem volna: hogy saját alkotóműhelyem lehessen, olyan, ami az álmaimban van és a Postart Kulturális Színtér adott lehetőséget, hogy ez létre is jöhessen. Ahonnan nem kell cipekedni a sok eszközt és alapanyagot máshova, ahol maga a környezet is inspirálja az embereket, ahol az én látásmódom, szemléletem életre kelhet. Itt tartunk most, és nagyon élvezem minden pillanatát, és szeretem, amikor a gyerekeim is velem vannak a műhelyben és alkotnak. Ők közben egyre nagyobbak lettek, így még magasabb szintre került a közös alkotói tevékenységünk, egyenrangú partnereim lettek.

A szabad önkifejezés mellett, hangsúlyos szemlélet még Nálad a környezettudatosság, ami a munkáidban is megjelenik. Egyelőre kevés alkotót, inkább csak próbálkozásokat látok, akik ezt a gondolatiságot képviselik. Te miért tartod fontosnak és miként jelenik meg a munkáidban?

BORI: Azt gondolom, hogy a környezettudatosság ma már nem egy úri huncutság, hanem az egyetlen út a jövőbe. Ez egy nehéz és rögös út, de tanulható, csak hagyjunk magunknak elegendő időt hozzá! Szerintem ezt a tudatosságot a hétköznapokba kell először belecsempészni, aztán tud ez megmutatkozni az alkotói folyamatokban is. Ezek a hétköznapi folyamatok, a szelektív hulladék gyűjtés, a tudatos táplálkozás, a tudatos vásárlói attitűd mind meghatározóak ebben. A gyerekeinknek az a jó, ha már ebbe nőnek bele, ez lesz a természetes, ezt látják a szüleiktől, akkor is, ha még nem feltétlenül fenntartható napi szinten. Ne adjuk fel, próbálkozzunk! A design ebből a szempontból az utóbbi években óriásit fejlődött, hiszen ma már az, hogy valami újrahasznosított, nem azt jelenti, hogy valami tákolmány. Külföldön zseniális projektekkel találkozhat az ember, de szerintem itthon is alakul szépen lassan. A trendek abszolút ebbe az irányba mennek, ezt diktálják az alkotóknak. Ezért kell utazni, és beszippantani magunkba az újat, hogy inspirálódjunk és aztán a lokális problémák mellé lehessen állni. Ezt fontosnak találom nagyon. Nálam az alapanyagok túlnyomó része újrahasznosítható. A szülők már fejben tartják és hozzák be a műhelybe a kidobásra szánt kartonpapírt, PET palackot, textileket és mi abból dolgozunk. Otthon a wc-papír gurigája a kincsesládába kerül, nem pedig a kukába.

Bár ma nagy divatja van a különböző kreatív tevékenységeknek és számos cikk olvasható, hogy miként alkossunk gyermekekkel, hogy bizonyos korosztály számára mennyire jó, ha szabad alkotásban kifejezi magát. Mégis bizonytalanok a szülők, hogy miként segítsék a gyermekeiket ezen az úton. Te mit üzennél nekik?

BORI: Az első és legfontosabb, hogy hagyják őket szabadon alkotni. Ne szóljanak bele, hogy milyen színű legyen a fa lombja, milyen az ég színe, hiszen, ha jobban belegondolunk, ezernyi árnyalata lehet mindkettőnek. Hagyjuk, hogy legyenek önálló gondolataik és azokat valósítsák meg. Ehhez merjenek eszközöket adni a kezükbe, ne féljenek az ollótól  és a festéktől, hanem vegyék a fáradságot és a lehető legkorábban tanítsák meg a gyerekeket ezeknek az eszközöknek a használatára. Nem fogja elvágni a kezét egy 2- 3 éves gyerek az ollóval, ha türelmesen megmutatjuk neki, hogyan kell kézbe venni és vágni vele. Otthon legyen egy olyan sarok, ahol mindig kéznél vannak az eszközök, mindig van lehetőségük alkotni. Javaslom, hogy legyen egy kincses doboz, ahova lehet gyűjteni a hulladéknak hitt alapanyagokat. Így már a környezet tudatos szemlélet is bekerül a család életébe és nem is kell nagy összegeket a kreatív boltban hagyni. Ezekhez csupán eszközöket kell csak biztosítani a gyerekeknek. Ebben viszont fontos a minőség. Nem művészfestékre gondolok, de mindenképp olyan márkát válasszunk, ami jó. Legyen színe a ceruzának, élvezet legyen vele dolgozni. Ha ezek megvannak, bízzuk a többit a gyerekekre, ők tudni fogják mit kezdjenek vele! A legjobb érzés, amikor otthon főzök, s közben látom, ahogyan alkotnak a gyerekeim, csendben és a gondolataikba merülve, majd később odaülök melléjük és együtt folytatjuk.

Borarti Alkotó Tér és Műhely honlapja itt található

Illetve az facebook oldala

 

Néhány kép nektek inspirációnak Bori és a gyermekek által teremtett világból

 

 

 

 

Bori néhány saját munkája agyagból

 

És egy szövés Boritól, ami nekem a kedvencem

kep175

 

És végül Bori átszellemülten Picasso-val