Neked van önbizalmad? Ez így persze egy nagyon direkt kérdés, mert az önbizalom nem olyan dolog amit, ha belső munkával megszerzünk, utána kezdve onnantól birtokoljuk. Önmagunkról alkotott kép folyamatosan változik az időben, hisz rengeteg külső hatás éri, ami kikezdheti, vagy éppen erősítheti. Ha az önbizalmunkat akarjuk erősíteni, akkor valójában a gondolkozásunkat kell megváltoztatni önmagunkkal kapcsolatban.

Jó ok, de hogyan? Kérdezhetek vissza. Első körben egyszerűen kezdj el foglalkozni a témával. Annyi mindennel lekötődik a figyelem, mindennapokban. Része ennek a saját önértékelésed javítása is? Képzeld el, hogy „itt és most” olvasva ezeket a sorokat rajzolsz egy kört a papíron, ami téged szimbolizál. Persze nem tökéletes. Mit mondasz…? Ma ez a kör én vagyok, nincs vele semmi baj, nem tökéletes, holnap majd jobb lesz, ahogy nincs két egyforma nap, nincs két egyforma vonal, az én köröm ma ilyen, így teljes. Vagy azt mondod…Sose tudtam még egy kört sem rajzolni, úgy rossz, ahogy van, minek próbálkozom egyáltalán, én ehhez kevés vagyok, másnak bezzeg megy, nem is tudom, hogy miben vagyok jó. Ez kis gyakorlat jó példa arra, hogy alkotáson keresztül, hogyan tudatosulhat, hogy miként vagy te jelenleg az önértékeléseddel.

Sokan hiányorientáltan gondolkoznak, folyamatosan emlékeztetik magukat (jó esetben csak önmagukat), hogy mi előnytelen bennük, hogy mit nem csinálnak jól, hogy milyen hibákat követtek el a múltban. Állandóan kritizálják magukat, fekete-fehérben látnak mindent, pedig egy személyiség sokkal összetettebb. Egyszerűen idegen számukra, hogy a pozitívumokra tegyék a hangsúlyt és, ami a legrosszabb folyamatosan másokhoz mérik magukat. Helene Perez Garcia alkotása, amit a gondolataimhoz választottam, számomra pont erről szól. Egy önismereti út legfőbb hozadéka lehet számodra, hogy tisztán fogod látni önmagad, minden erősségedet, és még a gyengeségeidet is szeretni fogod magadban. Nézd, mennyi babérlevélke van ezen a bokron a képen, mennyi új hajtás, milyen gazadag és teljes kerek egész.

Az önbizalom erősítése, építése az önbizalom hiány feloldása az önelfogadáson keresztül érhető el. Jó, ha elérünk egy olyan pontra az életünkben, amikor önmagunk elfogadásában békére lelünk. Az önelfogadásban nemcsak személyiségünkről, gyengeségeinkről és erősségeinkről van szó, hanem a múltban megélt döntéseinkről, a csak ránk jellemző erőforrások felismeréséről és tudatosításáról, és arról, hogy megismerjük, mi az ami kiteljesedést jelent számunkra. Egyfajta egészséges önszeretet kialakítása az, amiben segít az önelfogadás, és ami eljuttat az önbizalomhoz.

Alkotásokon keresztül, tehát meghívást kapsz egy önismerti útra. Ha nagyon sarkosan akarnék fogalmazni, akkor nem is az alkotás a lényeg. A lényeg az, akivé válsz általa. Jómagam, a mai fejemmel már tejesen másként látom, hogy mit adhat számunkra az alkotás, mint mondjuk 20 éves koromban. Ahogy én is végig mentem egy önismereti úton, mint mindenhez ehhez is változott a viszonyom. Ma már nem a tökéletességre való törekvés, a másoknak való megfelelés, az iskolákban való gondolkozás, hogy legalább annyira jó legyek mint „nagyok” mozgat benne. Hanem, hogy megőrizzem magamban a belső békét és egyensúlyt, játékos örömet csempészve a mindennapokban, hogy kifogyhatatlan energiával keressem a szépet magam körül, hogy még inkább megismerjem a színek-formák csodálatos világát, hogy a szemeimen keresztül csupa jót engedjek be a lelkembe.

Torda Kata

pszichodramatista és művészetteraputa

Kép: Helene Perez Garcia

Iratkozz fel a Stúdió hirlevelére, hogy értesítést kapj a lefrisebb bejegyzésekről.