„A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz” hangzik el az ismert mondat, amikor a Kisherceg megszelíditi a rókát.

Valóban a beszéd sokszor félreértések forrása, pedig napunk nagy részében szavakkal fejezzük ki magunkat. Sokszor kész válaszokkal a világ folyásával kapcsolatban, hogy ne keljen mélyre ásni, megérlelni, átgondolni. Máskor meg ügyetlenül sután, mert nincsenek szavaink rá, ami bennünk zajlik, vagy annyira összetett, annyira személyes, hogy még nem is értjük. Mindez azt is jelenti, hogy amit verbálisan kifejezünk önmagunkkal kapcsolatban az leginkább a felszín.

Az ember időről-időre megért és átkeretez valamit az életéből és ehhez szavakat keres, hogy másokkal is megossza. Bennünk van az igény, önmagunk mélyebb megértésére, hisz folyamatosan keressük az értelmét az életünknek, velünk megtörtént dolgoknak. Vágyunk arra is, hogy jól legyünk jelen a kapcsolatainkban. A gond az, hogy ezt a természetes emberi igényt, önmagunk jobb megértését, vagyis az önismeretet sokan elfedik magukban és mindent megtesznek, hogy ne keljen szembe nézniük önmagukkal.

Bármiféle művészi alkotás, vagy tevékenység, leginkább a szavak nélküli belső világunkhoz kapcsol. Amikor belefeledkezünk egy általunk kedvelt festő alkotásában, nem feltétlenül tudjuk megfogalmazni, hogy mit is érzünk magunkban, hol érintette meg a lelkünket a mű. Lehet, hogy csak elcsendesülünk, rácsodálkozunk, megőrizzük magunkban a képet, mert valami megfogott benne. Ami történik a mű és a befogadó között ilyenkor, az maga a misztkikum és nem feltétlenül kellenek hozzá szavak, nagy okosságok levonása. Megtörne a varázslat, ha ilyenkor megkérdeznénk, hogy számodra „miről szól ez az alkotás”.

A napokban sokat festettem, szeretem, ha ilyenkor csend vesz körül. Amikor alkotok, megszűnik a világ, lelasul minden, kisimul a lelkem, befelé figyelek. Ez egy termékeny belső csend, szavak nélkül állapot. Számomra az alkotás, találkozás önmagammal, egy önismereti folyamaton keresztül. Lehetőség arra, hogy a velem történteket jobban megértsem, ilyenkor letisztul és helyére kerül mindaz amit megéltem.

Torda Kata művészetterapeuta és pszichodramatikus

Kép: Nathan Lewis