Rohanó világunkban rengeteg mindenre kell figyelmet fordítanunk, mindeközben csak egy dolog szorulhat legtöbbszőr háttérbe, saját magunkra való odafigyelés. Pedig az önreflexiónak igen fontos szerepe kell, hogy legyen az életünkben. Az önreflexió, ami az önismeret alapja több dologból áll: az önmagunkra való tudatos odafigyelésből, ami nem azt jelenti, hogy folyamatosan vizslatjuk magunkat. Hanem, hogy minden ítélkezés nélkül, mindennapi helyzetekben felismerjük, hogy miként viselkedünk és érezzük magunkat. Illetve énképből, ami a saját magunkról (a külsőnkről, értékeinkről, készségeinkről, képességeinkről…) kialakított nézet, gondolatok, érzések összessége. Ez utóbbit is számtalan dolog kikezdheti és jó ha van egy reális képünk magunkról.

Létezik egy ideális énkép, amire vágyunk a lelkünk mélyén, hogy milyenek is szeretnénk lenni. Jó, ha a reális kép, amilyenek vagyunk valójában és a vágyott kép között nem túl nagy a távolság. Ne tartsuk sem többre, sem kevesebbre magunkat, mint akik vagyunk. Egy önismereti folyamatban szembesülhetünk a reális énképünkkel. Nagyon fontos, hogy tisztába legyünk saját képességeinkkel, erősségeinkkel és gyengeségeinkkel. Olyan ez, mint amikor egy magot elültetünk. Kihajt, zöldbe borul, fává cseperedik és termést hoz. Ha almafának születünk, almafaként kell élnünk és kiteljesednünk, almafaként kell gyümölcsöket teremnünk. És bölcsen el kell fogadnunk, hogy nem lehetünk tölgyfák. Nem várhatjuk el, hogy egy almafa tölgyfaként létezzen. Igy lehet a legtöbbet kihozni önmagadból.

Az időnekem blogján rendszeresen osztok meg nőket ábrázoló alkotásokat. Mindegyik annyira különböző és számomra ezek a képek tükrök, amiben magunkra ismerhetünk. Nem az a kérdés, hogy tetszik-e egy kép, az a te szubjektív véleményed. Hanem, hogy benned milyen lenyomatot hagyott és ez miként változott. Lehet, hogy szemlélve az alkotást csak sírsz egy jót, vagy meghatódsz, vagy csodálkozol egyet, vagy megriaszt, vagy emlékeket idéz benned, néha még szavak sem kellenek hozzá, mert egyszerűen jó ránézni.

Torda Kata művészetterapeuta és pszichodramatikus

Kép: Olaf Hajek