Ez nem egy pipa - Időnekem

Ez nem egy pipa

René Magritte a belga szürrealista festő 1929-ben „A képek árulása” című festményével borzolta a nagyérdemű kedélyét. Bár szerintem nem provokatív, csak a művészet világában bárki, aki valamilyen újszerű dolgot hoz létre, azt fenntartásokkal kezelik. Biztos, hogy láttátok már a kép egy pipát ábrázol, amihez az van írva, hogy ez nem egy pipa (Ceci n’est pas une pipe”.
René Magritte a kép által arra hívja föl a figyelmet, hogy gondolkozásunkban a képzelet és valóság összemosódik. Mert a pipa akkor lenne valóság, ha összeszabdalnánk a vásznat és egy valódi pipába tömve elfüstölnénk.

És ez a fajta látásmód megjelenik a hétköznapok szintjén is. Folyamatosan kategóriákat gyártunk és a tárgyakat, a tapasztalatokat, sőt az embereket is ezekbe gyömöszöljük be. Ha valami egyetlen skatulyába sem illik, akkor a „kirívó dolgok” halmazába. Ezek a skatulyák biztonságérzetünket növelik, mert így a világ kiszámíthatónak és biztonságosnak tűnhet. Csak hogy, amikor már túlságosan is megszokjuk, sőt hozzászokunk a merev kategóriákhoz, akkor könnyedén az elhamarkodott következtetés hibájában eshetünk. Ilyenkor megszokásból reagálunk ötletekre, jelenségekre, vagy emberekre, sőt saját magunkra is. Érdemes néha felül emelkedni ezeken a skatulyákon hogy a világot és benne magunkat összetetteben éljük meg.

A kíváncsiság pont erről szól, hogy merünk nyitottan rácsodálkozni a világra és elengedjük ezeket szűklátókörű kategóriákat és mögéjük nézzünk. Mert a skatujákon túl van a valós élet. Szóval merjünk rácsodálkozzni a körülöttünk lévő világra nyitott szívvel.

Torda Kata: pszichodramatikus és művészetterapeuta

Kép: saját alkotás