Mindannyiunknak vannak alkotós emlékei, ha mást nem gyermekkorból. És sokak számára ismerős a föl-föl bukkanó alkotókedv, amikor belső késztetést érzünk, hogy valami létrehozzunk a kezeink által. És mint mindennek, az alkotásnak is van egy története az életünkben, fordulópontokkal, meghatározó élményekkel. Ha el akarsz kezdeni alkotni, -és akár azt is gondolhatod, hogy neked nincs kézügyességed, vagy nem is vagy kreatív –érdemes számba venned ezeket az alkotós fordulópontokat. Lehet, hogy csak rossz hatások értek, de mindenkinek vannak olyan alkotós élményei, amik számba vehetőek. Ez csak azért írtam, mert biztos vagyok benne, hogy mindenki tud alkotni, csak sokan elfojtják magukban, vagy gyerekesnek tartják.

Jómagam gyermekkorom óta alkotok. Számtalan emlékem van, hogy milyen jó megálmodni és megvalósítani valamit és sose zavart, ha valami nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, ebben az értelemben nagyon szabad vagyok. Az alkotást önmagáért művelem, és nem azért, hogy valami tökéleteset hozzak létre vagy, hogy mások tetszését kiváltsam. Ez a fajta belső szabadság ma is meg van. Az én történetemben is vannak meghatározó emlékek. Az egyik Párizshoz köthető. A Gimnáziumban művészettörténet fakultációra járta és imádtam. Az egyik évben alkalom volt elmenni Párizsban. El tudjátok képzelni, hogy mennyire vártam. Élőben látni mindent, a kedvenc művészeim alkotásait, amit addig csak könyvekből ismertem. Párizs teljesen magával ragadott. A Montmartre lépcsőjére, ahogy megyünk fölfelé ma is emlékszem. A festők utcájában, a művészek kint alkottak az utcán. Szívesen beköltöztem volna ott egy kis garzonba, mert nagyon közel éreztem magamhoz azt a hangulatot. A Muzee D’Orsay meglátógatása is egy máig ható emlék, ahol élőben láthattam az általam oly kedvelt impresszionista festők képeit. Ma is azok a festők a kedvenceim, akiket ott láttam.

Szóval érdemes lenne átgondolnod, hogy milyen a viszonyod az alkotáshoz, hogy mikor alkottál utoljára és, hogy milyen élmény kötődik hozzá. Ha most szeretnél elkezdeni alkotni, még inkább érdemes mindezeket tudatosítani magadban. Lehet ez egy nulladik lépés számodra az alkotás útján. Meggyőződésem, hogy mindenki képes szabadon engedni a fantáziáját és megalkotni mindazt ami a lelkében van és, még kézügyesség sem kell hozzá. Története van az alkotáshoz való viszonyunknak, hogy miként alakult gyermekkorunk óta és ennek tudatosításának, bizony önismereti hozadéka is lehet.

Torda Kata pszichodramatikus és művészetterapeuta

Kép: Saját alkotás