Ilyet én is tudok - Időnekem

Ilyet én is tudok

„Az élet olyan, mint egy absztrakt festmény. Ránézel, és azt mondod, kusza homály az egész. De, ha jobban megnézed, rácsodálkozol, megfigyeled és, még a képzelőerődet is előveszed: az élet sokkal, de sokkal többet adhat neked, mint amit elsőre reméltél.”

Sokan, ha nem is kusza homálynak, de értetlenül állnak egy absztrakt festmény előtt. Nem találnak benne mondanivalót: egy fát, egy széket, dombokat, felhőket, bármit, ami ismerős, ami megfogható és könnyen befogadható. Így rögtön értetlenkednek: „mi ez?, „ezek csak foltok, ilyet én is tudok csinálni”. Pedig pont ez a lényeg, absztrak művészet maga mögött hagyta a hétköznapi tárgyak, formák és jelenségek világát és így teljesen más üzenete van ezeknek a képeknek. Az absztrakt képek nem csak a művészeknek ad nagyobb teret, de a nézőkből is mélyebb és összetetteb érzelmeket csalogat elő.

Egy mendemonda szerint, az absztrakt művészet megszületését egy véletlennek köszönhetjük. 1908-ban, egy napon gondolataiban elmerülve lépett be saját műtermébe Vaszilij Kandinszkij. Felemelve fejét egy gyönyörű képet pillantott meg. Döbbenten bámulta a festményt, amelyen egyetlen azonosítható tárgy nem volt, csak színek és foltok harmonikus együttese. Egy idő után felismerte, hogy saját alkotását bámulja, amely oldalára fordítva állt a festőállványon. Állítása szerint egyszeriben megvilágosodott, hogy a tárgyiasságot száműznie kell a festményeiről, mert az csak csökkenti a festői hatást.

Engem lenyűgöznek az absztrakt festmények: ahogy a fények, a színek, a formák játékosan összehangolódnak egy képé. Azok állnak hozzám közelebb, amelyeket harmonikusnak látok, hisz a mindennapokban is fontos számomra az egyensúly megtartása. Nem keresem absztraktban feltétlenül a mondanivalót. Számomra nincs szükség „könnyen érthető” tárgyakra, hogy egy kép megérintsen. Elegendő, hogy jó ránézni, belefeledkezni, rácsodálkozni és megőrizni magamban.

Torda Kata művészetterapeuta és pszichodramatikus

Kép saját alkotás